Day by day
A legtöbb ember, aki rálép a rövid ösvényre azért teszi, mert volt egy villanásszerű élménye az Önvalóról. Ennek híján eléggé nehéz megérteni, hogy miről is szól ez az út. A hosszú ösvény tanulmányai, gyakorlatai csak felkészítenek erre az útra. A hosszú ösvény neve pedig azért ez, mert sokáig tart, sok munkálkodással jár, a személyiség fejlesztése, s az érzelmek megzabolázása nehéz, hosszú, fáradságos feladat...
15.23.5.2, Idézet1 má 2011Ha hirtelen megtelíttetünk ezzel a boldog állapottal, akkor bizonyosságot fogunk érezni. Tudni fogjuk, hogy Isten létezik, és azt is, hogy hol találhatjuk meg.
14.22.6.3942 má 2011Nincs egyedül üdvözítő, követendő út. Ha hallgatunk belső intuíciónkra, akkor néha meglátjuk az úticélunkat, s a teljes odavezető utat is. Máskor viszont éppencsak a következő lépést látjuk. Ebben az esetben nyitott elmével kell járnunk, hogy megérezhessük, hogy mi az első utáni következő, majd az azt követő lépés, s hogy egyáltalán hová tartunk.
14.22.1.2613 má 2011... A Föld nem a valódi otthonunk. Máshová tartozunk valójában, sokkal közelebb az isteni tökéletességhez, szépséghez, harmóniához.
7.10.1.8, Idézet4 má 2011Ahhoz, hogy újjászülethessünk – abban az értelemben, ahogy Jézus beszélt erről Nikodémusznak – nem kell mást tenni, mint az egó korlátolt, s kifelé irányuló tudatosságának a feladását, cserébe az önvaló befelé irányuló, végtelen tudatosságáért.
14.22.6.2795 má 2011Azzal válhatunk legegyszerűbben méltóvá az Önvaló Kegyelmére, ha gondolatainkat állandóan Rá irányítjuk, Rajta tartjuk.
15.23.6.1536 má 2011Ha rálépünk a Rövid Ösvényre, akkor megértjük, hogy annak hangulata, atmoszférája, természete teljesen eltér a Hosszú Ösvénytől. Olyan ez, mint amikor a sokáig felhővel borított égen végre felragyog a Nap.
15.23.1.1447 má 2011Az intuíció nem kiegészítő funkciót lát el, hanem a legmagasabbrenddű emberi képesség. Minden más képességünk csak végrehajtja az Önvaló akaratát, ám ezt az akaratot – legtöbbször csak csendes suttogásként –az intuíció segítségével hallhatjuk meg. Az intuíció a mester, s minden más őt szolgálja. A spirituálisan fejlett emberben az intellektus arról gondolkodik, az akarat abba az irányba visz, az érzések pedig arra vágynak, amit az intuíció meghallott.
14.22.1.2448 má 2011Az egoizmus a tudatosság leszűkítése egyéni életünkre, ahelyett, hogy kitágítanánk tudatosságunkat a végtelenre. Ez az utolsó gát, amely elválaszt bennünket a végtelen élettel való egyesüléstől.
6.8.3.1499 má 2011Az Univerzumot fenntartó Elme végtelen bölcsességű, s így mindig van oka annak, ami velünk történik. Emiatt sokkal jobban tesszük, ha nem mérgelődünk a rossz dolgokon, hanem megpróbáljuk kitalálni miért történnek. Természetesen sokkal egyszerűbb és kellemesebb másban, másokban keresni az okokat, de ettől semmi sem lesz jobb. Ha azonban magunkba nézünk, s ott keressük a probléma forrását, akkor megtesszük az első lépéseket, hogy a minket érő nehézségeket megszüntessük. Ha azonban kivetítjük, s magunkon kívül keressük az okokat, akkor csak szükségtelenül meghosszabbítjuk a szenvedést.
6.9.3.39110 má 2011Feladatunk az, hogy néma tanúi legyünk saját magunknak, viselkedésünknek, az elménkbe beengedett gondolatainknak – éppúgy, mintha valaki más viselkedését kísérnénk figyelemmel...
15.23.6.97, Idézet11 má 2011Képtelenek vagyunk arra, hogy ezt a belső csendet saját erőnkből megteremtsük, de arra képesek vagyunk, hogy biztosítsuk azt a csendes, elmélyült befelé hallgatózást, amely lehetővé teszi, hogy megtaláljuk a bennünk rejlő jelenlétet, amely elhozza azt.
15.24.4.7712 má 2011Egy napon megtörténik az a titokzatos esemény, amelyet Jézus “újjászületésnek” nevezett. Az alacsonyabb én egy magasabbra cseréltetik, s mindez a legnagyobb titokban zajlik le a kereső szívében, méghozzá olyan mindent elárasztó erővel, hogy hiába is próbálna ellenállni neki az intellektus, az egó, a bennünk lévő állati ösztön...
16.25.2.296, Idézet13 má 2011... Ez történt hát velem: Az egó eltűnt, a mindennapi “én”, melyet a világ ismert, s mely ismerte a világot – elenyészett. Ám helyébe egy új, isteni személyiség került, tudatosság, amely azt mondta “ÉN VAGYOK”. S rájöttem, hogy ez a valódi énem, s mindig is ez volt. Nem veszett el, nem olvadt bele valamibe, nem egyesült semmivel, hanem tökéletesen tisztában volt vele, hogy az Univerzális Elme elválaszthatatlan része. Pusztán az alsóbbrendű, hamis én tűnt el, de ez olyan veszteség volt, amelyért végtelenül hálás voltam.
16.28.2.142, Idézet14 má 2011Nem könnyebb s nem nehezebb ez az út ennél: Felejtsd el az ént, de emlékezz mindig az Önvalóra!
2.1.5.9315 má 2011A Rövid Ösvény a elme működésének megváltoztatását, teljesen új gondolatokat követel. Az elérendő célra, s nem a követendő útra kell figyelmünket szegezni. Forradalmi változásokat követel ez az út, amelynek során le kell lökjük trónjáról az egót, s helyébe az Önvalót kell ültetnünk.
15.23.1.5816 má 2011Ha bármilyen helyzetben úgy érzed, hogy ideges vagy, telve vagy feszültséggel, akkor ez azt jelzi, hogy az egó egyedül, külső segítség nélkül ténykedik. Azaz vagy nem tudtad vagy elfelejtetted átadni a problémát, s vele magadat a felsőbb hatalomnak, az Önvalónak.
9.13.2.25217 má 2011Az ember számára ez egyik legbonyolultabb dolog, hogy tudatába kerüljön a tudatosságnak magának, hogy megfigyelje a figyelmet magát.
15.23.7.22818 má 2011Nem szükséges frenetikusan új külső kapcsolatokat, módszereket, dolgokat keresni, mert ezek a maguk természetes módján, növekvő spiritualitásunk eredményeképpen el fognak hozzánk jönni. ”Keressétek a mennyeknek királyságát, s minden más megadatik néktek” Ha megtagadjuk az egót, s gyakran meditálunk, akkor a körülöttünk lévő világ általunk érzékelhetetlen módon megváltozik. Ha szívünket és elménket az Önvaló felé fordítjuk, akkor nem csak személyiségünk, hozzáállásunk, hanem a körülöttünk lévő világ is ehhez igazodva megváltozik.
9.13.2.41519 má 2011A földi élet nem végcél, hanem eszköz. Tapasztalataink alakítják személysiégünket, bővítik tudásunkat, s ami a legfontosabb, közelebb hoznak az Önvaló felfedezéséhez, s a vele való egyesüléshez.
9.13.1.2120 má 2011Az egó soha nem tudhat Önvalóvá válni, s így a keresőnek előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy ő maga az Önvaló, amit keresett. Ennélfogva nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy hol tartunk, mit értünk el, s hogyan haladunk - mindezeket el kell felejteni.
15.23.1.2621 má 2011Senki sem képes megtenni azt számunkra, ami felé a Természet folytonosan terel minket, nevezetesen arra, hogy feladjuk az egót, s átadjuk magunkat a felsőbbrendű énnek. Az önfeladás nélkül nem lehet a magasabbrendű ént elérni. Hiába keresünk tanítót, mestert, mert nincs olyan guru, aki képes lenne ezt helyettünk elvégezni. Az egyetlen helyes és járható út az, ha feladjuk ragaszkodásunkat a saját korlátolt, apró, gyenge énünkhöz....
6.8.4.211, Idézet22 má 2011Minden egyes sikeresen kiállt próba után jutalmul javul intuitív tudásunk, tisztul személyiségünk, vagy a tudatosság magasabb síkjaira léphetünk.
3.2.3.9223 má 2011Életutunk egyszerre kaland és zarándoklat. Testből testbe jutunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, mely tapasztalatok végső gyümölcse a megvilágosodás: megismerjük az Önvalót, tudatába kerülünk jelenlétének, s éppígy megismerjük a vele szoros kapcsolatban álló Láthatatlan Erőt, mely az univerzum alapját képezi.
16.26.4.25424 má 2011Célunk az, hogy megszakítás nélkül, minden pillanatban emlékezzünk az Önvalóra
15.23.6.25125 má 2011Az isteni én felfedheti magát pár másodperc erejéig, majd visszahúzodik az Ürességbe, ahonnan jött. Ám ez a rövid pillanat, aprócska felvillanás is elegendő lesz ahhoz, hogy megértsük: van lehetőség egy magasabb életre, s van létezés az egón túl.
14.22.6.29126 má 2011Furcsa módon ebben a mély csendességben hatalmas, kihasználatlan erők feszülnek. Valójában minél mélyebben sikerül az ürességben elmerülnünk, s minél tovább tudunk ebben az állapotban megmaradni, annál nagyobb erőkkel térünk vissza a világba elvonulásaink után.
15.23.8.17527 má 2011Aki egyszer is megízlelte az Önvaló békességének mérhetetlen örömét, nem akar majd ismét visszatérni a szűk keretek közé szorított kicsiny énjébe. Azért nem, mert megértette, hogy a Végtelen, az Üresség, AZ, ami túl van mindenen – nevezzük akárhogyan is az egó elvesztését – nem jár a boldogság elvesztésével, hanem sokkal inkább annak végtelen kiterjedését hozza.
14.22.6.34128 má 2011Ha egyszer megpillantjuk a bennünk rejlő valóságot, utána megnyugszunk, és biztosan tudni fogjuk, hogy a Lélek és Isten létezik, s földi létezésünk csakis akkor lehet teljes, ha a lelki fejlődést, növekedést is magába foglalja...
14.22.6.300, Idézet29 má 2011Ugyanaz az alapelv működik bennünk különböző szinteken, amely az Önvalóval való egyesülést is lehetővé teszi. Akár az imádság közben megnyilvánuló alázatosságként, akár a belső intuícióra figyelés passzivitásaként, akár a meditáció csendjeként, vagy a nehéz körülményekkel szemben tanúsított mély nyugalomként is nyilvánuljon meg, a lényege ugyanaz: az egó uralmának gyengítése. Mindezek elcsendesítik az egót – legalábbis időlegesen – és lehetőséget adnak az Önvalónak, hogy megérintsen minket, s hatásait kifejtse rajtunk keresztül. Mindaddig, amíg az egó uralkodik felettünk, addig el leszünk zárva az Önvalótól és a belőle áradó segítségtől.
14.22.5.330 má 2011Ahogyan szép lassan haladunk előre belső utunkon, úgy gyengeségeink és jellemhibáink kikopnak, s örökké ragyogó jobbik énünk egyre inkább előtérbe kerül
2.1.5.38131 má 2011
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se