Day by day
A végső igazság nem más, mint hogy legbelsőbb önmagunk Istenben gyökerezik, attól elválaszthatatlan, s életünk legmagasabb rendű célja isteni természetünk felismerése. Éppúgy isteniek vagyunk már ma, ebben a pillanatban, mint amilyenek valaha is leszünk. Ha ezt a tanítást megértjük, egyetlen pillanatra sem felejtjük, s állandóan, szünet nélkül ragaszkodunk hozzá lényünk minden porcikájával – gondolatban, érzéseinkben, hitünkben és cselekedetünkben - akkor, és csakis akkor nem kell megmásznunk a hosszú evolúciós létrát, a lassú fejlődést, amiről a tanítások, útmutatások szólnak, s amit a guruk, mesterek javasolnak.
15.23.1.61 dec 2010A Krisztus-én, aki Jézusban is lakozott, bennünk is ott él.
14.22.3.2752 dec 2010Nem valamiféle intellektuális elmélkedés és érvelés nyomán jutunk arra a következtetésre, hogy létezünk, hanem azonnali, és spontán intuíció útján.
14.22.1.33 dec 2010Első lépésünk a bennünk rejlő magasabb Erő felismerése azáltal, hogy éberen figyeljük a belőle származó intuíciókat.
14.22.1.604 dec 2010Drága kincsként becsülj meg minden pillanatot, amikor ez az intuitiv érzés átjár, különösen, ha a magasabb igazságba való hirtelen bepillantásként történik. Ez az a pillanat, amikor minden mást félre kell raknunk, hogy minél tovább fenntarthassuk, s meghosszabbíthassuk ezt a tapasztalatot.
14.22.1.1355 dec 2010Képesek lehetünk arra, hogy az intellektust meggyőzzük a Lélek létezéséről, ám az egyetlen valódi bizonyíték csakis az intuitív személyes megtapasztalás lehet.
14.22.1.296 dec 2010Ne felejtsük el, hogy bármiféle meditációs módszert is használunk, a belőle származó megvilágosodás oka, hogy megteremtettük számára a megfelelő feltételeket, s nem az, hogy mi magunk idéztük elő a valóság hirtelen meglátását. Nem más megjelenésének oka, minthogy intuitív természetünkön keresztül valamiképp összhangba kerültünk az időtlenség birodalmával. Bármi, amit mi teszünk, az idő fogságában zajlik, s ennélfogva tetteink önmagukban nem hathatnak az időtlenre.
14.22.5.467 dec 2010Ha átéljük ezt a tapasztalatot, akkor tisztán, világosan, és maradandóan emlékezni fogunk arra, hogy van valamiféle létezés, ami túlmutat a fizikai valóságon, s van valamiféle tudatosság, amely túl van a személyesen.
14.22.6.3818 dec 2010...Hogy megérthessük a rövid ösvényt, érdemes lehet a hosszú ösvénnyel összehasonlítani. Ez utóbbi gyakorlatok és erőfeszítések hosszú sorából áll, melyek fokozatosan fejlesztik a koncentrációt, a személyiséget és mélyítik el a tudásunkat. Ám a hosszú ösvény képtelen arra, hogy a végső célhoz eljuttasson. Ezen az ösvényen gyakran próbáljuk felmérni, hogy meddig jutottunk el. Ám ez az út végtelen, mert mindig lesznek olyan körülmények, amelyek új kísértéseket és próbákat hoznak, és új kihívások el állítják a keresőt...
15.23.5.2, Idézet9 dec 2010...Abban a pillanatban, amikor különféle negatív ideák és érzések jelennek meg, a hosszú ösvény azt javasolja, hogy ezeket helyettesítsük az ellenkezőjükkel, s koncentráljunk például a harag helyett a nyugalomra. A Rövid út azonban ehelyett azt javasolja, hogy a negatív ideát egyszerűen ejtsük, felejtsük el, hadd hulljon a semmibe, az Ürességbe. Ez azonban cask akkor sikerülhet, ha gyorsan és szilárdan cselekszünk, és a problémát átadjuk az Önvalónak...
15.23.5.2, Idézet10 dec 2010...A rövid ösvény nem valamiféle gyakorlat, hanem egy belső nézőpont, tudatállapot, amelyben a kereső közelebb kerül és békét talál az Önvalóban. Van azonban két gyakorlat, (Az “Emlékezés gyakorlat”és a ”Mintha gyakorlat””), amelyek segíthetnek eljutni a rövid ösvényhez, ám mégis merőben különböznek a hosszú ösvény gyakorlataitól...
15.23.5.2, Idézet11 dec 2010...Az “emlékezés gyakorlat ” abból áll, hogy megpróbálunk visszaemlékezni azokra a pillanatokra – s ezek a pillanatok nem feltétlenül csak a meditáció időszakából származhatnak, hanem a nap bármely szakából – melyek során az Önvalót akár egy villanásnyi időre is megpillantottuk, jelenlétét megéreztük. Éppolyan ez, mint amikor egy anya, ki elvesztette gyermekét, nem tud megszabadulni a gyermek gondolatától, s tegyen bármit is, végezzen bármilyen munkát, gondolatában, elméjében csak gyermeke képe van. Vagy hasonlíthatnánk egy szerelembe esett emberhez, akinek gondolataiban, elméje hátterében mindig ott van szerelmese. Úgyanígy kell nekünk magunknak is eljárni: az Önvaló képét, emlékét tisztán, világosan kell elménkben tartani, s hagyni kell hadd ragyogjon a háttérben állandóan, megszakítás nélkül, miközben mi a világban tevékenykedünk. Nagyon fontos, hogy ne vesszen el a gyakorlat tisztasága, mélysége, spirituális frissessége. Nem szabad, hogy a gyakorlatot gépiesen végezzük, hidegen, lelkiség nélkül. A helyes gyakorlás eredményeképp eljöhet az idő, amikor ez a fajta emlékezés már nem tudatos és szándékos lesz, hanem egy olyan állapotnak ad helyet, amely magától, az egó akarata nélkül zajlik....
15.23.5.2, Idézet12 dec 2010...Az emlékezés gyakorlata szükséges előfeltétele a következő feladatnak, amelyben hirtelen megpróbáljuk magunkat azonosítani az Önvalóval. Éppúgy, ahogy egy színész azonosítja magát szerepével, mi is úgy gondolkodunk, úgy cselekszünk, “mintha” az Önvaló lennénk. Ne gondoljuk, hogy ez pusztán intellektuális gyakorlat, mert szükségesek hozzá az érzelmek, és az intuíció is. A képzelőerő kreatív hatalmát közvetlenül az Önvaló felé fordítjuk, s így lehetségessé válik, hogy kegyelme egyre jobban átjárhassa életünket.
15.23.5.2, Idézet13 dec 2010A kegyelemnek kétféle megnyilvánulása létezik. A szokásos, ismertebb, és alacsonyabbrendűbb formáját megtaláljuk a Hosszú Ösvényen. A tiszta hit és odaadás eredményeképpen az Önvalóból árad, s szükség szerint nyilvánul meg. A segélykérésre érkezik mintegy válaszként. A ritkább, s magasabbrendű formája azonban csak a Rövidebb Ösvényen érhető el. Abból ered, hogy azonosítjuk magunkat az Önvalóval, vagy szünet nélkül arra gondolunk. Ebben az esetben nincs jelen az egó, amely valamiféle jutalmat vagy segítséget keres, s így azÖnvalóban állandóan jelenlévő kegyelem áradását semmi sem akadályozhatja.
15.23.6.714 dec 2010Nem csak a hibáinktól, gyengeségeinktől kell megszabadulni, melyek megakadályozzák, hogy az isteni megnyilvánuljon bennünk, hanem állandóan tökéletes nyugalomban, mennyei egykedvűségben kell tartani elménket és szívünket. Nem szabad elszontyolodnunk a világ problémáitól, s nem szabad túlzottan lelkesednünk, ha jó sorsunk szerencsével áld meg. Így az isteni tartósan részünkké válhat, s állandóan velünk maradhat.
15.24.3.13515 dec 2010Miközben az úton haladunk, soha nem szabad elfelednünk – pedig ezt a hibát könnyű elkövetni - hogy ez az utazás bennünk zajlik, legbelsőbb lényünkben, rejtett lényegünkben, önmagunkban.
2.1.5.2116 dec 2010Ha Isten nem létezne, mi emberek sem létezhetnénk. Az isteni kisugárzás, a lélek, legbelsőbb magunk – nevezzük bárhogyan is – mindannyiunkban jelen van. Van aki már most tisztában van ezzel, de akik nem, azok is felismerik majd egy napon.
14.22.3.3117 dec 2010Szeretnénk megszabadulni nehézségeinktől, betegségeinktől, ám ha ez a szabadulás még együtt jár azzal is, hogy felismerjük az Önvalóval való kapcsolatunkat, akkor valójában sokkal többet nyertünk, mint amire eredetileg számítottunk.
7.10.5.11718 dec 2010Az, amit mi általában “Én”-nek hívunk, a személyes én, valójában egy évről évre változó valami. Ám az a valami, ami úgy érezzük, hogy minden idea, minden gondolat áramlása közepette jelen van bennünk, a létezés érzése a valódi, tartós, változtathatatlan énünk.
6.8.2.119 dec 2010Ha elménket a Világ-Elme, szívünket pedig a minden dolgokon túl található szeretet felé fordítjuk, különös eredmények várnak ránk. Ezek egyike például, hogy testünk betegségei nyomtalanul elmúlnak.
7.10.5.13120 dec 2010Ha önző szempontokból tekintünk az életre, akkor saját létezésünket szűkítjük le. Ez a hozzáállás fogva tart, s nem engedi hogy igazán tökéletessé váljunk, kiteljesítsük a bennünk rejlő potenciált, s lehetetlenné teszi, hogy az Önvaló csodálatos ereje megnyilvánuljon. Minél messzebb kerülünk ettől a hozzáállástól, s minél inkább a kozmikus és személytelen nézőpont felé haladunk, annál inkább részesülhetünk a bölcsesség, egészség áldásaiból, annál könnyebbé válnak emberi kapcsolataink, és annál inkább tökéletesedik jellemünk.
6.8.4.45421 dec 2010“A meditáció legjobb formája az, ha nem gondolunk semmire. Ha ily módon eredeti tisztaságában tudjuk tartan az elmét, akkor Isten meg fog nyilvánulni abban.” – Kanchi Shankara
15.23.7.16522 dec 2010A fehér fény gyógyító erejét a képzelőerő és a mély légzés segítségével a test bármely részébe lehet irányítani, ahol fájdalmat érzünk, vagy abba a szervünkbe, amely rosszul működik. Habár ez nem tudja azonnal orvosolni a problémákat, ám segíteni fogja a gyógyulási folyamatot.
7.10.2.4423 dec 2010A jótékonykodás legjobb formája az, ha megmutatjuk másoknak, hogy miként tudják kiteljesíteni életüket, lélekben felemelni magukat.
5.6.1.39224 dec 2010... Kétségtelenül eljő a nap, amikor minden embernek térdre kell borulnia ismeretlen énje előtt, s feladnia agya minden sejtjét, a szívében lüktető minden vércseppet, a legutolsó molkeulát is, és sorsát ennek az énnek a kezébe kell adnia. Habár félelem tölti majd el, s rettegni fog, hogy feladja régi bálványait, amelyek oly hosszú időn át kötötték gúzsba, s cserébe oly keveset kapott, mégis hagyni fogja, hogy lelke szabadon szárnyaljon, lerázza béklyóit, s csendesen belemerül abba a titokzatos mélységbe, elhajózik arra a távoli kontinensre, amelynek helyét kevesen ismerik, s kevesen is keresik. Minden félelme és rettegése ellenére így fog tenni...
14.22.3.2, Idézet25 dec 2010A spiritualitás fénye utáni vágyakozás akaratlanul, természetesen tör elő a szív mélyéről. Ám a vágyak, a materializmus, és az egó hatalma oly hosszú időn át fedték el e vágyat, hogy ennek ellenére természetellenesnek fog tűnni.
2.1.2.41726 dec 2010Ha az emberek tudnák, hogy valójában milyen dicsőséges, gazdag, kielégítő a belső élet, akkor egy pillanatig sem haboznának , hogy föladják mindazokat a dolgokat, amelyek távol tartják őket ettől.
2.1.1.9227 dec 2010Amikor ráébredsz az igazságra, nem lesznek okkult vízióid, nem lesz “asztrális” tapasztalatod, és nem fogsz extázisba esni. Teljes csendben történik meg a felébredés, és megérted, hogy az igazság mindig is benned volt, a valóság pedig körülötted. Az igazság nem olyasvalami, ami erőfeszítéseid hatására nőtt, fejlődött, tökéletesedett. Nem olyasvalami, amely tartós munkálkodás hatására épült, képződött. S nem olyasvalami, amely évről évre tökéletesebbé válhat. Ám ha egyszer felnyílnak szemeid, s meglátják az igazságot, akkor soha többé nem lehet őket becsukni.
16.25.2.7728 dec 2010Ha valakinek sikerül önmagát az Univerzális Énben, az egyetlen tudatosságban feloldani, akkor a személyes én földi reinkarnációinak sora véget ér, mert nincs már erre szükség.
6.9.2.17229 dec 2010Ez a bolygó, minden jóságával és gonoszságával, örömével és szenvedésével, békéjével és nehézségeivel nem más, mint iskola. A beavatás színhelye, amely a primitív, állati emberlényt végigkíséri tudatosságának fejlődésén egészen addig, amíg az először fel nem fedezi az Önvalót.
16.26.4.18130 dec 2010Aki rálép erre az Útra, az a leghatalmasabb és egyben utolsó utazásnak vág neki, mely élete végéig tart, és azon is túl. Ha elkezdtük utunkat, nem lehet visszafordulni – legfeljebb időlegesen. S mivel ez a legcsodálatosabb és legfontosabb vállalkozásunk, ezért jutalma is ennek megfelelő mértékű.
2.1.1.7831 dec 2010
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se