Day by day
A pontosság, érthetőség, és könnyebb kifejthetőség érdekében úgy határoztunk, hogy az „Önvaló” kifejezést az ember végső valóságának megjelölésére tartjuk fenn, míg az univerzum végső valóságának megjelölésére a „Világ-Elme” kifejezést használjuk.
14.22.3.3041 nov 2010Az Önvaló nem valamiféle élettelen metafizikai koncepció, de nem is valamiféle múló érzelmi fellángolás. Magasztos, szent, jóindulatú Jelenlét ez, mely misztikus erővel megragadja testünket, szívünket, gondolatainkat, s felemel, így magasabb, nemesebb nézőpontból tekinthetünk életünkre.
14.22.3.952 nov 2010Bárhová fordulunk is, önnön egójuk fogságában szenvedő embereket látunk.Ám bárhová forduljon is a bölcs, azt látja, hogy az Önvaló csak arra vár, hogy ezek az emberek felé forduljanak.
14.22.3.393 nov 2010Felsőbbrendű énünket, az Önvalót, soha nem veszíthetjük el. Semmi más nem történik, csupán az, hogy létezését nem vesszük észre, mert gondolataink, vágyaink, és énközpontúságunk elfeldi előlünk.
14.22.3.14 nov 2010Próbáljuk meg szokásunkká tenni, hogy kedvesek, gyengédek, megbocsátóak, és együttérzőek vagyunk - mindaddig amíg ez teljesen természetessé nem válik számunkra. Mit veszíthetünk? Tán pár apróságot, esetleg néhány fillért, és jópárórányi vitát? De mennyivel többet nyerhetünk! Felszabadulást a személyes egó hatalma alól, közeledést az Önvaló kegyelméhez, befelé tekintve több szépséget, kifelé tekintve pedig több barátot.
3.2.5.125 nov 2010Habár testünk valahol és valamikor, térhez és időhöz kötve született, de legbelsőbb, elpusztíthatatlan lényünk, az Önvaló mentes születéstől, tértől és időtől.
14.22.3.3586 nov 2010Az emberi szenvedések jelentős része emberi hibák következménye, s ezek nagyobb hányada a tudatlanságból ered. Minden tudatlanság teteje, amely a legnagyobb szenvedéshez és bűnökhöz vezet, nem más, mint, hogy nem tudjuk, hogy egy nagyobb tudatosság részei vagyunk. Habár ez a tudatosság átragyog az egón, mégsem része annak. Önmagában álló, önálló létező. Ez az a tudatosság, isteni részünk, amely képessé teszi az embert a cselekvésre és gondolkodásra. Ám a materializmus hibájába esve mi mégis a testtel azonosítjuk magunkat.
16.25.1.167 nov 2010Olyanok vagyunk, mint a színész, aki úgy belefeledkezett szerepébe, hogy elfelejtette valódi személyiségét, s így már nem is emlékszik arra, hogy kicsoda is ő.
6.8.1.468 nov 2010Az Önvaló nem fejlődik, nem válik tökéletesebbé. Ez csak olyan lényekkel és dolgokkal történhet meg, melyek időhöz és térhez kötöttek. Ám az Önvaló az ITT és MOST valóságában létezik, ebben a csodálatos szépségű, mindent átölelő nyugalomban, amely minden ember valódi, legbelsőbb lénye.
14.22.3.2459 nov 2010Amíg nem figyelmeztetnek rá, addig észre sem vesszük, hogy valójában folytonosan az egót imádjuk. Ha ugyanannyi figyelmet tudnánk szentelni Istennek, mint az egónak, akkor igen hamar elérhetnénk, s megállapodhatnánk abban a megvilágosodásban, amelynek elérése érdekében számos ember életeken át küzd.
6.8.4.15310 nov 2010Különös paradoxon, hogy az Önvaló egyszerre egyéni és kollektív is. Mindannyiunkhoz tartozik, mert egyetlen hatalmas erőként minden embert áthat. Ám egyéni is, mivel minden ember önmagában találhatja meg. Egyszerre maga a tér, és a térben létező. Végtelen, örökkévaló Szellem, s szent jelenlét mindannyiunk szívében.
14.22.3.38411 nov 2010Az Önvaló személyiségünk legmagasabb pontja, a csúcs. Ez az a hely, ahol az ember valóban Isten képére teremtetett.
14.22.3.31012 nov 2010A legjobb mód, ahogyan az Önvaló örökös jelenlétének végtelen igazságát megköszönhetjük az az, hogy emlékezünk rá - méghozzá olyan gyakran, és olyan elszántan, olyan folyamatosan, ahogyan csak lehetséges. Nem pusztán a legjobb, de a leghatásosabb módszer is ez, mert ha így teszünk, gondviselő ereje átáradhat rajtunk, és csodálatos áldásban részesíthet minket.
15.23.6.17213 nov 2010Nincs más módja a Lélekkel kapcsolatos kételyek végső lezárásának, mint ha személyesen élünk át egy miszikus megvilágosodást.
14.22.3.40414 nov 2010Ne feledd minden pillanatban önmagadat megfigyelni, magadba tekinteni, tudatába kerülni annak, amit gondolsz, érzel, mondasz és teszel. Ez a Keresés egyik legértékesebb gyakorlata.
4.4.7.215 nov 2010Nyíltan ki kell mondani nemzedékünk számára azt az igazságot, hogy a Lélek velünk van - Itt és Most. Nem valami távoli világban, a ködös jövőben, halálunk után kell elérnünk. E felfedezés egyszerre ad erőt és örömöt nekünk.
14.22.3.5116 nov 2010Az Önvaló különös ereje - amely lehetőségeket teremt, sorsutakat módosít, körénk rendezi a valóságot - mindenki számára megnyilvánulhat, aki megfelel az előzetes követelményeknek. Ezek pedig: a morális megtisztulás, a mentális felkészülés, s annak belátása, hogy az Önvaló Itt és most velünk van, annak megértése, hogy állandóan és minden pillanatban emlékeznünk kell erre, s végül hajlandónak kell lennünk arra is, hogy tökéletesen megbízzunk gondviselésében, segítségében, támogatásában, függetlenül attól, hogy milyen elviselhetetlen vagy nemkívánatos helyzetben is vagyunk éppen.
14.22.3.6117 nov 2010Nem jó folytonosan azon rágódva élni, hogy mit tehettünk volna másként a múltban. Az efféle önkorbácsoló szenvelgés csak a kicsinyes egóhoz láncol minket. Jobb ettől elfordulni, s az Önvaló szeretetének áradásában élni.
15.23.1.5518 nov 2010A Bölcs számára teljes bizonyosság, és tudományos, megfigyelésen alapuló tény, hogy Isten létezik, hogy az embernek lelke van, azért van e Földön, hogy eggyé váljék azzal, s hogy a valódi boldogságot csak úgy érheti el, ha a jót követi, s a gonosznak ellenáll.
16.25.3.15519 nov 2010Ha meg akarjuk hallani az Önvaló hangját, akkor csendet kell magunk körül, s magunkban teremteni, s hallgatnunk, figyelnünk kell türelemmel és még több türelemmel.
14.22.5.5420 nov 2010Az, akit útját járó Keresőként látunk ugyanaz, mint az Én, akit keres.
2.1.5.1621 nov 2010Az évek múlásával, a tapasztalatok halmozódásával, s a tanultak újult erővel történő alkalmazásával egyre több igazságát fogjuk látni ezeknek a tanításoknak - s egyre jobban szeretni fogjuk azokat.
2.1.5.35922 nov 2010Az intuitív iránymutatás nem feltétlenül akkor érkezik, amikor keressük, hanem amikor minden körülmény készen áll befogadásához. Nem is szokott megérkezni, amíg valójában szükségünk nincs rá. Az intellektus - lévén az egó része - gyakran idő előtt szeretné elérni az iránymutatást, mert erre terelik félelmei, az idegesség, a kiváncsiság és a tudásvágy. Ám az efféle túl korai küzdelmes sóvárgás hiábavaló és eredménytelen.
14.22.1.7123 nov 2010Aki rájött, hogyan élhet magasabb énjével együtt, olyan békére és nyugalomra tett szert, mely mindenféle körülményektől mentes, olyan jóságot érez, amely túlságosan mély, hogy a világ megértse, és olyan bölcsességre jutott, amely minden gondolaton túl van.
14.22.3.11524 nov 2010A villanásszerű Felismerés tökéletesen megerősíti az istenibe vetett hitünket, megértjük, hogy ez az erő uralja a világot, és biztosít arról is, hogy egy nap majd minden ember engedelmeskedni fog jóságának és bölcsességének.
14.22.6.33425 nov 2010Azok, akiknek Keresése nem járt sikerrel életükben, a belső szabadságot és az Önvalóval való egyesülést a sors vagy a külső körülmények miatt el nem érhették, nem kell, hogy elkeseredjenek, mert lehetséges, hogy haláluk során elérik céljukat. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a tudatosság elhagyja a testet, az Önvalóba tér meg.
6.9.1.8626 nov 2010Az Önvaló örökké velünk van, soha el nem hagy: valódi őrangyalunk, láthatatlan megmentőnk. De meg kell értenünk, hogy nem a szenvedéstől, hanem tudatlanságunktól akar megmenteni, mert ez utóbbi az előzőnek oka, s eredete.
14.22.3.30127 nov 2010A megvilágosodás korai szakaszában a keresőt teljesen eltölti annak felfedezése, hogy Isten őbenne van. Legmélyebb érzéseit kavarja fel ez a felfedezés, és teljesen felzaklatja gondolatait. Ám ezek az érzések és gondolatok - habár ennek nincsen tudatában - az egó részei, igaz, annak legmagasabb, legtisztább részei. Így még mindig két énre választja el magát: önmagára, és az Önvalóra. S csak később ismeri fel, hogy Isten nem pusztán benne van, hanem ő maga az.
15.23.7.30028 nov 2010Csak akkor igaz az az elképzelés, hogy lassan haladhatunk előre, s juthatunk el a rabságból a szabadságba, a tudatlanságból a tudásba, és a korlátokkal teli létezésből az istenivel való egyesülésbe, ha hagyjuk, hogy így legyen - ám ez egyáltalán nem szükségszerű. Mindennapi gondolatainkat átállíthatjuk, azonosítva magunkat az Önvalóval, s ugyanezt tehetjük hétköznapi cselekedeteink, kapcsolataink, és a másokhoz és világhoz való viszonyunk során. Saját magunkat gondoltuk bele jelenlegi, szomorú állapotunkba magunkat, és ugyanezen az úton visszafelé haladva, gondolataink erejével ki is kerülhetünk innen. Ha szünet nélkül, állandóan arra emlékezünk, hogy kik is vagyunk valójában, itt és most, szabaddá tesszük magunkat. Miért várnánk olyasmire, ami már most is elérhető, és jelen van?
15.23.1.129 nov 2010Az Önvalóval való azonosulás a mi valódi feladatunk, s ez a célja földi létezésünknek is. Minden más csak menekülés ettől. A feladatok, melyek munkát adnak csak eltérítenek valódi dolgunktól, hogy lelkiismeretünk ne tudjon felébredni, s elfeledjük valójában miért is rendeltettünk e helyre.
15.23.1.3630 nov 2010
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se