Day by day
Elkerülhetetlenül eljön majd a nap, amikor tollam örökre megpihen, s ezért szeretném teljes meggyőződéssel és szent nyugalommal leszögezni mindazok számára, akik követni fognak engem, hogy tudom – éppoly biztosan, mint azt, hogy valójában nem én írom e sorokat – hogy egy bölcs, gondoskodó, jóságos isteni lény, akit az emberek Léleknek hívnak, s amelyet én Önvalónak nevezek – létezik. Létezik mindannyiunk szívében, s mindahányan vagyunk felfedezhetjük. S az emberben rejlő isteni a legfőbb garanciája annak, hogy előbb-utóbb mindannyian elkerülhetetlenül keresni fogjuk, s végül meg is találjuk.
14.22.3.2, Idézet10 okt 2010Van valamiféle életerő, amelyből minden képességünk és tudásunk származik. Ez a valami mélyen rejlő és megfoghatatlan. Senki sem látta, de bárki, aki kellően mélyen tud gondolkodni, érezheti jelenlétét, ahogy minden pillanatban támogat, és éltet minket. Ez az Önvaló.
14.22.3.17511 okt 2010Vajon magunk mögött hagyott múltunk vagy jövőnk-e ez a különös, jósággal teli állapot? Valójában egyik sem. Ez az állapot mindig velünk volt, bennünk élt, most és mindörökké. Mindig velünk marad, mert valójában ez mi magunk vagyunk.
14.22.3.2312 okt 2010Legbelsőbb önmagunk titokzatos mélyéről erőt merítünk a szükség idején, hogy elviselhessük a nehézségeket; bölcsességet merítünk, hogy megbánás nélkül kezelhessük problémáinkat; s hogy helyén tudjuk kezelni mindennapi életünk apróbb-cseprőbb, s komolyabb dolgait.
14.22.3.12513 okt 2010Az Önvaló nem valamiféle elérendő cél, hanem annak felismerése, ami már most is megvan. Minden tudatos lény, s nem pusztán pár kivételezett ember elidegeníthetetlen sajátja ez. Nem kell erőfeszítést tennünk, hogy megszerezzük, csak azért kell tennünk, hogy a felismerése előtti akadályokat elhárítsuk. Nem szerezhetjük meg, hiszen ő szerez meg minket. Emiatt utunk utolsó fázisa erőfeszítések nélkül zajlik. Mint egy kézenfogott kisgyerek vezettetünk csodálatos jelenlétébe. S ekkor hosszas munkánk és korábbi erőfeszítéseink hirtelen eltűnnek. Szánk lezárul, s szó nem hagyja el ajkainkat.
14.22.3.914 okt 2010Az igazság az, hogy ezt a másik énünket – vagy méginkább jelenlétét – oly hosszú időn át zártuk ki, hogy nemlétezőnek tekintjük, s a megtapasztalásáról szóló híreszteléseket képzelgésnek gondoljuk. Ez az oka annak, hogy a vallás, a miszticizmus és a filozófia igen kemény harcot kell, hogy folytasson manapság: harcot az ember eredendő hitetlensége ellen.
14.22.3.3715 okt 2010...Az Önvaló legbelsőbb, valódi lényünkként mindig jelen van. Kezdet és vég nélküli, s tudatosságát nem kell fejleszteni. Ám a mi személyes megismerésünk időhöz kötött, s ezért számunkra megismerése újdonságként hat. Az Önvaló örökkévaló jelenléte azt jelenti, hogy bárki elérheti – itt és most. Semmiféle belső szükség nincs arra, hogy bárhová elutazzunk, vagy éveket várjunk arra, hogy ez megtörténjen. Bárki, aki ezeket a sorokat olvassa, könnyedén és teljes váratlansággal eljuthat a belső meglátás első lépcsőjére, arra a szintre, ahol a valóság felvillanásszerűen megjelenik. Ez a pillanatnyi megvilágosodás a létezés új szintjére juttathat el minket. A nehézség abban fog állni, hogy ezt a felismerést, állapotot tartóssá tegyük, mert a hosszú megszokás által belénkvésődött téves gondolkodás hamarosan újult erővel tör elő, s ismét átveszi a hatalmat felettünk, a háttérbe szorítva a korábbi felvillanást. Ezért van szükség a folyamatos tanulmányokra, a misztikus meditációra és önvizsgálatra, hogy legyengítsük ezeket a rossz szokásokat, s belső erőt meríthessünk, hogy megingathatalanul a magasabbrendűn tarthassuk figyelmünket, s múltunk árnyait legyőzhessük."
14.22.3.4, Idézet16 okt 2010A felismerés eme rövid pillanataiban ráébredünk az Önvaló igaz jelenlétére. Ezek a röpke időszakok örömmel, szeretettel töltenek el, ami eltünteti negatív személyiségvonásainkat, és kiemeli a pozitívakat. Értékes pillanatok ezek, és nem lehet túlbecsülni jelentőségüket. S habár előbb-utóbb elmúlnak, ám emlékeinkbe égnek, s így kapcsolatunk ezzel a csodálatos állapottal fennmarad.
14.22.4.9317 okt 2010Mik a a jelei annak, hogy valódi villanásszerű megvilágosodásban volt részünk? Először is, örökkévaló, s mindig bennünk marad. Nincs benne jövő, és múlt. Másodsorban, a tiszta spirituális tapasztalat minden esetben izgatottság, felvillanyzottság nélkül zajlik le, megtapasztalója nem esik túlzásba, amikor beszámol róla, és nincs rá szüksége, hogy bárki más megerősítse tapasztalatát.
14.22.7.19918 okt 2010Még azok is, akik azon keseregnek, hogy egész életükben nem éltek át egy villanásnyi megvilágosodást sem kell, hogy kétségbeessenek, mert végül át fogják élni azt. A meghalás folyamatának elrendelt része ez, ami mindenkivel megtörténik.
14.22.4.5019 okt 2010Hibát hibára halmozunk, s össze-vissza tévelygünk életünk során. S mindezt pusztán azért, mert nincs időnk, hogy az Önvaló igaz hangjára hallgassunk – az intuícióra.
14.22.1.12520 okt 2010Amikor az intuíció valami olyasmire utal, ami az egónak nem tetszik, akkor az intellektus megpróbál valamiféle kibúvót keresni – általában sikerrel. A komoly Kereső, aki elszánta magát, hogy megtalálja az Igazságot, oda kell, hogy figyeljen a jelekre és célzásokra, amelyek hasznosak lehetnek keresése folyamán: nem véletlenek ezek, hanem az Önvaló válaszai. Az Önvaló utat mutathat, és mindenféle jeleket helyez el az Igazság felé vezető ösvényen.
14.22.1.18921 okt 2010Az egó az ember saját cselekedeteinek és gondolatainak eredménye, mely lassan változik, és növekszik. Az Önvaló viszont Isten képe, tökéletes, befejezett, és változatlan. Ha be akarjuk teljesíteni végzetünket, akkor engednünk kell, hogy az utóbbi keresztül ragyoghasson az előbbin.
6.8.1.722 okt 2010A tudatunkon folyamként átáramló gondolatok és érzések alkotják felszíni énünket. Ám mélyen ez alatt elásva létezik valódi énünk, amelynek az isteni valóság a forrása.
14.22.3.32923 okt 2010Van tested, ám nem a test vagy. Van intellektusod, de nem az intellektus vagy. Vannak érzéseid, de nem érzés vagy. Mi vagy tehát? Az Önvaló végtelen tudatossága.
6.8.1.6124 okt 2010Nincsen valódi én, csupán a gondolatok gyors egymásutánja, amely az ”én” folyamatot alkotja. Nincsen valamiféle személyes tudatosság, valamiféle különálló lény, pusztán a benyomások, ideák, emlékképek, gondolatok vad tánca – amely egy centrum köré csporotosul. Ez a centrum teljesen üres, és annak az érzése, hogy mégis van ott valami egy teljesen más síkról származik – az Önvalóból.
6.8.2.3125 okt 2010Az egó az észlelés erejét, a tudatosságra való képességet, valóságát csupán az Önvalóval fennálló kapcsolatából származtatja, attól veszi kölcsön.
6.8.1.2826 okt 2010Egyszerre igaz és hamis az az állítás, hogy az egót nem emelhetjük fel magunkkal a misztikus megvilágásodásba. Az egó végülis csupán egy erősen korlátozott és eltorzult visszatükröződése a Felsőbbrendű Énnek. Ám ennek ellenére mégiscsak valamiféle tükörkép. Ha képesek lennénk arra, hogy alávessük a Felsőbbrendű Énnek, akkor nem lenne a megvilágosodott élet akadálya. Az egót nem lehet elpusztítani, amíg testünkben élve szükségünk van szolgálataira, de megfegyelmezhetjük, és szolgánkká tehetjük, ahelyett, hogy uralkodna felettünk. Ha ezt megértjük, akkor jobban értékelni fogjuk a tökélyre fejlesztett, ellenőrzött, alávetett egó filozófiai ideálját – amely a Felsőbbrendű Éntől származó inspiráció és irányítás csatornájaként tud működni. Egy szenvedő, gyenge egó természetszerűen csak sokkal kevésbé hatékony módon tudja az Önvalót képviselni, kinyilatkoztatni, mint egy fejlett, egészséges egó. A valódi ellenségünk nem az egó, hanem maga az egoizmus.
6.8.1.20627 okt 2010Kitartóan elmélkedjünk a személyes én és a személytelen Önvaló közötti különbségről, amíg teljesen meg nem értjük azt.
6.8.1.3128 okt 2010Ha sikerül kiépíteni kapcsolatunkat az Önvalóvóval, akkor ereje átáramlik rajtunk, s nem leszünk egyedül életünk küzdelmeiben.
14.22.3.9829 okt 2010Ahogy egyre érzékenyebbé válunk az Önvaló jelenlétére, megértjük, hogy nem kell mást tenni, mint felé fordulni, hogy isteni erőt és támogatást kapjunk.
14.22.3.10230 okt 2010Habár életünk a legmagányosabbak egyike lehet, mégsem lesz szeretet nélküli, mert belső forrásunktól nem leszünk elvágva. Örökkévaló jelenlétének öröme és melegsége mindig velünk marad.
14.22.3.12931 okt 2010
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se