A filozófus tudja, hogy csak magára számíthat, magára támaszkodhat, de ezzel párhuzamosan mégis teljes alázatban, szerénységben és önátadásban él. E kettő tökéletes egyensúlya adja erejét és bölcsességét. Átvitt értelemben örökké az Isteni előtt térdepel, önmagát áldozatul ajánlva, mindenről lemondva, sőt gyakran szó szerint is ilyen imában mélyül el. De ennek ellenére, mindig próbálja fejleszteni intellektusát és intuícióját, akaraterejét, és tapasztalatait, amelyeket a problémák megoldásában nem is hátrál bevetni…

Forrás: The Notebooks of Paul Brunton