Amikor az egó csalódik, megszégyenül, fájdalmas falakba ütközik és szenved – csakis ekkor válik képessé valóban megváltozni, csak ekkor lesz képes könyörögni, és saját erőtlenségét felismerve a Kegyelem erői felé fordulni. Mindaddig, amíg azt hiszi, hogy saját erejéből boldogulhat, kudarcra van ítélve. A kegyelmet pedig csak egyféleképpen kérhetjük: csendben maradunk, meg sem moccanunk, semmit sem teszünk, hiszen tetteink egyáltalán nem juttattak előre…

Forrás: The Notebooks of Paul Brunton